Budaváry Rudolf vagyok balettművész, koreográfus, balett és karaktertánc pedagógus, stagemanager. 1938 Július 27.-én Budapesten születtem.

Út a balett művészet felé.

Családi kapcsolat fűzött Galambos Ivánhoz aki az Operaház balett -együttesének szólistája volt. Iván és legjobb barátja Fülöp Viktor rendszeresen látogatóink voltak. A beszélgetések a balettről és csak is a balettről folytak. Közbe-közbe lépéseket mutattak és biztattak én is próbáljam meg őket leutánozni. Úgy gondolták nagyon tehetséges vagyok és feltétlen jelentkezzek felvételre az Állami Balett intézetbe. 1951-ben eredményes felvételi vizsga után, aránylag későn kezdtem meg szakmai tanulmányaimat. Nádasi Ferenc növendéke voltam. Legendás hírű mesteremnek, a fantasztikus pedagógusnak köszönhetem, hogy hat év alatt tudtam a kilenc évfolyamra alapozott tudást elsajátítani. Mint érdekességet említeném, hogy Nádasi Ferenc személyes fizikai alkata valamint színpadi feladatai egyaránt a virtuóz demi-karakter szerepkör volt. Melyet én is magaménak mondhatok. 1957-ben szereztem balettművészi diplomát.

 

Operaházi évek.

1957.ben a Budapesti Operaház tagja lettem. Számtalan kisebb karakter szerepek után Koncertműsorok alkalmából Szolovjev-Szedoj: Bulyba Tarasz c. balettjéből a Gopak részlet előadásával átütő sikert arattam.

1964-ben Kairóban, 1966-ban Monte Carlóban 1966-ban Belgrádban és Szófiában, 1967 évben Bécsben nagy sikerű vendégszerepléseken vettünk részt.

1965 júliusában a II. Nemzetközi Balettverseny Várnában harmadik díjat kaptam. Ezt követte a Vercelli Nemzetközi Zene és Táncverseny első díja.

1966 tavaszán- Bartók Béla:A fából faragott királyfi címszerepének alakításával további komoly sikereket értem el.

„Film Színház Muzsika 1966. ápr. 1. , Krónika rovatából : Az elmúlt héten ismét fiatal táncos mutatkozott be egy Bartók-balett főszerepében. Budaváry Rudolf, a legutóbbi várnai táncverseny egyik győztese, Bartók „ A fából faragott királyfi” címszerepét táncolta. A koncertműsorokban - de egyéb szerepekben is – külföldön és itthon egyaránt sokszor méltatott temperamentumát, jó ugrókészségét ebben az alakításban, és ezen az estén is őszinte, nagy siker aratta. „

1966 őszén koncertműsor keretében Aszafjev: Párizs lángjai kettősét táncoltuk el Lakatos Gabriellával. A szakma és a közönség őszinte elismerésében volt részünk.

 

Opernhaus Zürich

1967 szeptemberétől Nicolas Beriozoff Balett-Direktortól szólótáncosi szerződést kaptam a zürichi Operaházba. Egészen nyugállományba vonulásomig 2001 júliusáig hű maradtam ehhez az Operaházhoz. 34 évig számos balettigazgatóval dolgoztam együtt. Nicolas Beriozoffot 1971-ben váltotta Michel Descombey , 1973-ban Geoffrey Couley. 1974 -ben Hans Meister, őket követtek Patricia Neary, Uwe Scholz és végül Heinz Spoerli.

 

A legjelentősebb sikerek.

  • L. Delibes: Coppélia: Franz, Choreographie: Nicolas Beriozoff
  • A. Borodin: Polowetzer Tänze: Häuptling der Polowetzer, Choreographie: N. Beriozoff
  • A. Adam: Giselle: Bauern Pas de deux, Choreographie N. Beriozoff
  • B. Bartók: Csodálatos Mandarin: Három csavargó, Choreographia: Michel Descombey
  • P. Schat: Signalement ou Les Piéonasmes acidulés: Mann, Choreographia Michel Descombey
  • J. Strauss: Kadettenball: der Erste Kadett
  • J. Schneitzhoeffer: La Sylphide: Gurn, Choreographie: A. Bournonville után Hans Brenna
  • L. J.F. Herold: La Fille Mal Gardée: Alain, Choreograpie:F. Ashton
  • L. Delibes: Sylvia: Eros, Choreoraphie: László Seregi
  • L. Delibes: Coppélia: Coppélius, Choreographie: Imre Keres
  • A. Glasunow: Raymonda: Sarazenen-Paar, Choreographie. Rudolf Nureyev
  • L. Minkus: Don Quixote: Sancho Panza

 

A svájci lapok kritikáiból:

„La Fille mal gardée: Die geglückte, abgegrundetste Interpretation des Abends aber zeigt Rudolf Budaváry als Alain. Er spielt keinen plumpen, auf billige Effekte ausgerichteten Tölper, sondern einen kindlich zurückgebliebenen Menschen, dessen Einfalt gleichermassen komisch und berührend wirkt. Beim ihm waechst auch nathlos der Tanz aus der Gestalt und die Gestalt aus der Choreografie, und so realisiert er jene verborgene Einheit, des Ashtons Werk als höchsten Wert charakterisiert.

„Ein Glanzparade bietet Rudolf Budaváry (Alain). Bei ihm sind gestalterische Mittel wie taenzerische Faehigkeit für diese Rolle wohl kaum von einem anderen Taenzer überbietbar. Das Publikum zeigte sich denn auch speziell von Budaváry angetan.”

L.Delibes- Coppélia---”die beste Ballett-Inszenierung seit Jahren”----: „Namentlich Rudolf Budaváry als Coppelius bringt eine erlesene Charakterstudie auf die Bühne, die der Leistung der berühmten Partner in keiner Weise nachsteht.”

„Zum bejubelten Ereignis aber wurde die neue Zürcher „Coppelia” durch die Leistung des Solistentrios. Rudolf Budaváry zeigt einen zaeh verbissenen, skurril fantastischen Coppelius. Weil er die Rolle so ernst nimmt, wirkt sie komisch, aber nicht laecherlich. Die Gestalt wird nicht dem billigen Klischee preisgegeben und bleibt so ein menschlicher Charakter. Und ohne dass die Inszenierung sich auf irgendwelche Interpretationskünste einlaesst, wird durch Budaváry in Coppelius doch wieder ein Zug Hoffmannscher Hintergründigkeit spürbar.”

 

Balettmester, Pedagógus

Még a hetvenes évek elején felkért Nicolas Beriozoff, hogy az akkor ő általa alapított balettiskolában ,amely az operaház keretien belül működött adjak karaktertánc órákat. Ettől kezdve egészen 2001-ig széleskörű oktatói munkát folytattam. Klasszikus tánc és karaktertánc óráimat számos gyermek és profi táncos látogatta. Részemre is igazi örömforrás volt ez a tevékenység. A zürichi Operaházban balettmesteri és koreográfiai- asszisztensi munkát is végeztem. 25 éven át folytattam Sylvia Mischol churi Balettiskolájában az egészen kezdő valamint haladó növendékek tanításával. Évente két előadásra lehetőséget kaptunk a Churi- Stadttheaterba az iskola bemutatkozására. Az előadásokra a koreográfiákat a rendezést és betanítást nagy örömmel vállaltam. Növendékeimből többen balettművészi vagy oktatói munkát választottak hivatásuknak. Tagja voltam a Schweizerische Ballettlehrer-Verbandnak.

 

Balettbetétek operákban.

A zürichi operaházban lehetőséget kaptam Operák balettbetétjeinek koreografálására :

  • A.Dvorak: Der Jakobiner
  • A.Lortzing: Zar und Zimmermann
  • F.Lehár: Die lustige Witwe
  • O.Nicolai:Lustige Weiber von Windsor
  • J.Massenet:Manon
  • G.Verdi: Ballo in Maschera
  • B.Britten: Peter Grimes
  • C.Gounod: Roméo et Juliette

Továbbá Bernhard-Theater Zürich-be, Stadttheater Luzern-be és a St.Pauli-Theater Hamburg-ba Jerry-Bock: Anatevka Musikal-ját koreografálhattam.

 

Vendégszereplések.

Európa szinte összes nagy Operaházában különböző szerepekkel léptem fel. Jártam az Egyesült Államokban , Kanadában, Egyiptomban, Kínában, Japánban - (Osakában ) az EXPO 1970-es rendezvényein a Schweizer Kammerballett-el.

 

Családi örömökről.

1963-ban házasodtam, feleségemmel Andreával. Két gyermeket neveltünk fel. Eszter leányunk 1968-ban, Budapesten, fiunk Róbert 1973.-ban Zürichben születtek. Fiam és felesége Sarah két gyönyörű leány unokával ajándékozott meg. 2001-ben nyugállományba vonulásomkor, feleségemmel visszatértünk a gyökereinkhez és egy Balatoni-településen töltjük napjainkat. Szorgalmasan követjük az aktuális művészi élet széles skáláját. Végre együtt a nézőtéren. Családunk és számtalon hobbink mellett az évek alatt kialakított kertünk nyújt igazi boldogságot.